Potápi Árpád János: A közös nevező a magyarság kell, hogy legyen

Németh Ernő

Portéka és Tűlevél

Két évtized krónikása

Tóth Péter

Köszönet

A Vajdaság Ma története dióhéjban

Potápi Árpád János: A közös nevező a magyarság kell, hogy legyen

Németh Ernő

2010-ben fordulat következett be a magyar nemzetpolitikában, amelynek az eredményei látványosak. A magyar kormány közösen a külhoni magyar nemzetrészekkel ezen az úton kíván tovább haladni. 2024-ben az együttműködést különféle programokkal tovább kívánják fejleszteni, s ezekben külön figyelmet kap majd az önhibáján kívül súlyos helyzetbe került kárpátaljai nemzetrész.

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Visegrádon Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárral. A Dunakanyarban lévő kisváros december 8-tól három napon át harmadik alkalommal adott otthont a Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozónak. A Vajdaság Ma is minden alkalommal meghívót kapott a rendezvényre. A találkozót kihasználva kértünk rövid interjút államtitkár úrtól az idén 20 éves portál ünnepi kiadása számára.

Államtitkár úr, hogyan látja, milyen eredményei vannak a magyar nemzetpolitikának?

- 2010-ben radikális nemzetpolitikai fordulat következett be Magyarországon. Immár 13 éve jól kiszámítható, folytonos nemzetpolitikát képviselünk a Kárpát-medencében, illetve a diaszpórában egyaránt, s mivel együttesen fogalmazzuk meg a célokat a határon túli magyar közösségekkel, ezért az eredményeink is közös eredmények. Ezért mindenkinek köszönetet szeretnék mondani, hogy a határok megváltoztatása nélkül egy nagyon gyors és hatékony, s eredményekben gazdag nemzetegyesítő munkát tudunk közösen végezni.

2024-ben miként folytatódik ez a nemzetpolitika? Mik az elképzelések?

- 2024-ben az Együttműködő nemzet éve elnevezésű tematikus év programjait fogjuk megvalósítani. Ennek az egyik legfontosabb feladata az, hogy hálózatokat hozzunk létre és hálózatokat erősítsünk meg amellett, hogy a hagyományos nemzetpolitikai feladatokat, programokat is visszük tovább. Ez azt jelenti, hogy mind a kultúrában, mind az oktatásban, az önkormányzatok területén, a sportban, az egészségügyben olyan szakmai hálózatokat hozunk létre, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ezekben a vállalkozásokban dolgozók megismerjék egymást, s támogassák egymást munkájukkal, kapcsolataikkal. Ugyanez vonatkozik a média területére is. A visegrádi médiatalálkozó is azt szolgálja, hogy a Kárpát-medencében működő médiahálózatot egyre jobban meg tudjuk erősíteni annak érdekében, hogy ha történik egy fontos esemény bárhol a Kárpát-medencében, az a következő pillanatban hallhatóvá, olvashatóvá, láthatóvá váljon minden magyar ember számára.

Mint mondta is, fontos, hogy a hálózat tagjai segítsék egymást, jelen esetben a kárpátaljai magyarságot, amely pillanatnyilag a legrosszabb helyzetben van. Hogyan látja e nemzetrész jelenlegi helyzetét, van-e jövő a számukra?

- Kárpátalján is kiváló újságírók dolgoznak. Nem szűnt meg a magyar újságírás, a magyarok döntő többsége pedig a rendkívül nehéz helyzet ellenére is otthon maradt. Ezt igazolják a 2022. szeptemberi iskolai beiratkozási adatok: a gyerekek 82 százaléka kárpátaljai magyar intézményekben kezdte meg ősszel tanulmányait. Bízunk abban, hogy minél előbb fegyverszünet és béke lesz. Azok az emberek pedig, akik a háború miatt eljöttek Kárpátaljáról, vissza tudnak menni, újra munkát tudnak vállalni, s tudják azt a jövőt építeni, amit egyébként nagyon látványosan tettek meg a 2010-es évek végén és a 2020-as évek legelején. Ha nem jött volna a háború, akkor azt mondhatnánk, hogy Kárpátalja rendkívül dinamikusan és gyorsan fejlődve a többi magyar térséghez felzárkózott volna.

A 90-es években a délvidéki magyarság volt hasonló helyzetben, azonban az elképesztő mélységben is sikerült felállni, s a nemzetrészek közül a legtovább jutni. Ezt nagyon sokszor hangsúlyozzuk mostanában. Ez jelenthet-e reményt és példát a kárpátaljaiaknak, hogy lehet jövőjük és nem kell mindent feladni?

- 1991-től egészen 2000-ig a háborúk határozták meg a volt jugoszláv térség életét. Sokszor magyar a magyarral találta magát szemben, hiszen a horvátországi csapatokban is voltak magyarok meg a szerbiai csapatokban is, s nekik végképp nem volt közük a délszláv háborúhoz. Látjuk azt, hogy milyen fizikai pusztítást is végzett ez a háború. A horvátországi magyarság döntő többségének el kellett hagynia a lakóhelyét, de a Vajdaságból is nagyon sokan elmenekültek és teljesen szétzilálódott a volt Jugoszlávia. Gazdasági, politikai, társadalmi, morális válságban volt az egykori ország. Ebből a helyzetből kellett újjáépíteni magát az ott élő magyarságnak. Ezt tették meg kiemelkedő módon a vajdasági magyarok, s az, hogy ilyen eredményeket tudtak elérni az elmúlt években, főleg az elmúlt másfél évtizedben, az elsősorban annak is köszönhető, hogy a politikai intézményrendszerüket megerősítették. Rájöttek arra, hogy egy ekkora nemzeti közösség nem bír el több etnikai pártot, csak az összefogásban bízhatnak. A nézetkülönbségeket félre kell tenni, a közös nevező a magyarság és a magyarság érdekében való munkálkodás kell, hogy legyen. A VMSZ időben felismerte ezt, és a Magyar Nemzeti Tanács is így dolgozik. Az idei év egy nehéz esztendő volt a vajdasági magyarság számára, hisz nemcsak a helyi közösséget, hanem a teljes magyarságot megrázta Pásztor István elnök úr október 30-i halála. Személyében a Kárpát-medence egyik legkarizmatikusabb politikai vezetője távozott közülünk. A vajdasági magyarságnak szinte ideje sem volt, hogy ebből a tragédiából felocsúdjon, máris egy újabb megmérettetésen, a december 17-i előrehozott köztársasági parlamenti és vajdasági tartományi választáson kell helytállnia. Reméljük, hogy a VMSZ – immár Pásztor Bálint vezetésével – ismét jól szerepel majd, s azokat a politikai posztokat, amelyeket eddig megszereztünk, továbbra is meg tudjuk tartani.